2010. április 23., péntek

Gép videókártya nyekk

Nem tudom, mit tettem rosszul, de valahogy mindig történik valami... Tegnap előtt este épp a gépem videókártyája adta meg magát. Ez annyit takar, hogy nem lehet elindítani, illetve nem látok semmit. Az adatok a gépen megmaradnak, csak használni nem tudom... Próbáltuk ilyen dokkolós izével is (hooogy kütyüre ráraktuk a gépet :) és egy külön monitort használja a számítógép monitorja helyett). Hát, ez sem jött be, mert ilyen pixeles, hol kék, hol zöld, hol villódzó izét láttam, és hát naaagyon nem tetszett... Szóval tegnap felhívták nekem az itteni dellt, hogy segítsenek. Ma jött is egy ürge és hozott egy új alaplapot... De nem a jót, ami az én gépembe kéne... Juhé. Ma ismét felhívták nekem a dell-t és ott azt mondták,h hétfőn vagy kedden küldenek vkit. Remek, vagyis hétvégére nem lesz gépem. Jelenleg épp a cégnél egy asztali gépen vagyok... Angol billentyűzettel... Szöörnyűűű. Nem is tudtam, hogy ennyi í-t használunk.. Most épp úgy tudom előhozni, hogy Alt+161 és ez tök macerás...
Tegnap annyira kiakadtam már. Mondtam is D.nak,h mentem a beachre(strandra)... Mondta,h ok, majd 2 körül. Végül nem 2,hanem fél 4 lett belőle, de nem akartam túl korán lelépni...
Egyszer rossz helyen kanyarodtam le (gps-re hallgattam magam helyett...),így kicsit tovább tartott, míg odaértem. De ott voltam. Már amikor levettem a papucsom és siettem a partra, jött az óceán illat, a víz illata. Ah, de jó volt. És meleg szél fújt, nem úgy mint korábban, mikor erre jártam!!! 5körül értem oda, szóval nem volt égető a nap, leheveredtem és olvastam,élveztem a napfényt és a meleget. Egy idő után már nagyon be akartam menni a vízbe, mert nagyon hívogatóan hullámzott. Mivel egyedül voltam, vittem a kistáskámat is, mert ebben van kb minden értékem. Persze nem minden pénzem, de mondjuk az útlevelem,személyi,jogsi,kocsikulcs,stb. Emiatt viszont nem mentem be a vízbe... Már egyáltalán nem olyan hideg az óceán, mint egy hónapja(kb)!!! Igazán kellemes volt. A könyvet sajna kiolvastam(túl rövid volt,két nap alatt végeztem vele),úgyhogy sétáltam egyet a parton,lábamat érte az óceán, ment le a nap... AAAA,nagyon jó volt.
Ezután kajáltam egyet. Ázsiai sült rizst csirkével,marhával,rákkal(elfelejtettem mondani,h ezt nem kéne...) meg zöldségekkel. Mellé megittam egy alkoholmentes mangó koktélt. Nyami volt az utóbbi, a kaja meg közepes. Ezután elindultam visszafelé és ugyan a nap már lement, de még nem volt teljesen sötét. Az égbolt egyik fele már teljesen sötétkék volt, (tényleg ez volt, még nem fekete amiatt,hogy még nem volt teljesen sötét), az égbolt másik fele világosabb kék, az épületekben már felgyújtották a lámpát... Komolyan mondom, gyönyörű volt, elképesztő. Aztán arra gondoltam, hogy na, ez hiányozni fog. Aztán meg arra, hogy Ő már soha nem fogja ezt látni, még ha lefotóznám, akkor sem... :( :( :( Ettől kicsit elkámpicsorodtam, de végül rendben hazaértem és fél 11 körül már aludtam, mint a bunda. Végre tudtam aludni!!!
Ez a vakon gépelés ezzel a billentyűzettel más, mert máshol vannak a megszokott billentyűk. Namindegy,majd lesz ez jobb is.
Szóval hétvégén nem valószínű,hogy elérhető leszek online, de telefonon igen. Igyekszem meghallani, amikor csörög...

2010. április 20., kedd

Hétvége, boltozás

Vasárnap már nagyon korán felébredtem, 8 óra körül. Naná, hogy akkor, amikor aludhatnék! Aztán rájöttem, miért... Délelőtt még csak aprózva esett, de délután aztán úgy rákezdett, hogy abba se akarta hagyni... Nem volt kedvem semmihez, az ég világon. Még ebédelni sem ebédeltem, csak azt ettem, amit még korábban vettem és nem dobtam ki...
Aztán délután megembereltem magam és az eső is kicsit visszavonult, így elmentem ismét D.ékhoz, mert be akartam festeni a hajam az otthoni festékkel, csak ecsetet nem hoztam, és a közeli boltban nem találtam, Pa. meg mondta, hogy náluk van egy 'hajas' bolt. Elmentem, megvettük, és amikor jöttünk ki a boltból,már megint leszakadt az ég. Maradtam vacsira is, paprikáskrumplit ettünk. :) A lányokat ismét nagyon jó volt látni, az idősebb odafutott hozzám és átölelt, amikor meglátott. :):) Annyira jó volt! :) Nagyon bírom őket, bár vasárnap veszekedtek, meg nagyon rosszak voltak, illetve rajtam is ugráltak, de nagyon jól éreztem magam. :) Visszafelé az otthoni-autópálya-minőségű úton akkora zuhé kapott el.... Alig bírta a lapát.... Aztán egyszer csak nem esett...
Hétfőn szintén arra keltem, hogy tiszta víz minden... Elég hosszú nap volt, és egyébként mindenki örült, hogy végül mégis maradtam. Én már úgy voltam vele,h nem érdekel, ez van. Hiába akarnék akármit is csinálni, nem tudok. Amikor elmentünk ebédelni, tiszta borongós, esős idő volt. A kaja most nem volt túl jó... Sótlan volt a rizs és a csirke is... A barbeque-s helyre mentünk, ahol legutóbb a baby ribs-t ettem (fiatal malacka), és az igen jó volt. Ez most kevésbé... Amikor végeztem a munkahelyen, kilépek: Verőfényes napsütés, kb 2 pamacs felhő az égen! Mondom: ?????? (Egy db ablak sincs az irodán, gondolom azért, mert hurrikánbiztosra csinálták...) Na, akkor úgy döntöttem, elmegyek a parkba, utána meg boltozni, mert nem sok ehető van itt.
A parkban ugye futottam, azért mentem. :) Viszont egy kör után tisztára kész voltam, annyira kifulladtam, mondjuk kb 200 m után már fájt az oldalam. Ok, akkor egy kör séta,majd megint egy kör futás. :) Kb 1 mérföld egy kör. Tudom, ez így nem túl sok, de hát ez van. A második kört sokkal jobban bírtam, mert jobban odafigyeltem a légzésre. Az első körnél ez nagyon rosszul ment, mert valahogy nem koncentráltam eléggé és össze-vissza lélegeztem. Azt hiszem, ez a legnehezebb most a futásban. Persze az sem könnyű, hogy azért a lábam eléggé elfárad (ill én úgy kompletten :) ).
Akkor, képek a cipőről, rólam, miután hazaértem a boltból és a futásról, sport cuccban (hajam kibontva, hogy száradjon).





A boltban jókat vásároltam, most vettem egy csomó gyümit is. Máskor is szoktam, venni, de most viszonylag rég nem ettem már, úgyhogy hiányzott. Szétválogattam egészséges és nem egészséges-re. :) Najó, van olyan is, amit pl nem tudok, úgy mint a sajt, kv (najó, ez alapszükséglet, enélkül dolgozni sem tudnék), sör (muhaha, én meg a sör; ez nem túl erős, ill nem is túl keserű, úgyhogy elmegy)





Ja, még vettem eszközt is a sörhöz (én nem tudok trükköket a kinyitásra :) ):


A többi meg egyéb kép. Egy arról, hogy a vásárlás után megszámoltam 7 zacsit kaptam. A másik kajákról, a harmadik meg hehe,én csini cipőben. Sztem fura. Szerintetek?








Ma ebédkor nagyon szuper idő volt, melegen simogatott a nap. Erre megyek ki este, zuhog. Elmentem az egyik bevásárlóközpontba és megint leszakadt az ég. El kell, hogy mondjam, NAGYON UNOM MÁR AZ ESŐT!!! Napsütést kérek, meleget. A helyiek azt mondják, hogy március-májusban kétszer ha esik, merthogy ez nem az esős időszak. Napersze, én nem hiszek nekik!!!! Hétvégére legalább napot és jó időt kérek!!! Barnulnom (nem égnem) kell!!!

2010. április 17., szombat

Elhalasztott hazaút!!

Ma (szombat) reggel egyszerűen nem tudtam dönteni, hogy elinduljak Miamiból New Yorkba, vagy sem. Végül úgy döntöttem, hogy nem rohanok oda a reptérre az utsó pillanatban azzal a szándékkal, hogy akkor én most igenis megyek haza, így inkább azt mondtam D.nak, a főnökömnek, hogy foglaljuk át a jegyet. A légitársaságot felhívta ő még otthonról, de azt mondták, hogy 45 perces sor van a telefonon. Ezután eljött értem, hogy együtt menjünk a reptérre. 10-15 perces sorbanállás után végül megkérdezték,h ki vár európai járatra, ki foglalna át. Amikor jelentkeztünk,kaptunk egy papírt egy telefonszámmal (nem ezt hívta D előzőleg). Már a szállásra visszavezető úton felhívtam a légitársaságot és elég hamar fel is vették, szerencsére. D azt javasolta, hogy maradjak még plusz egy hetet, vagyis ápr 24-ig. Nagy nehezen elfogadtam, a telefonos nőci azt mondja, nem tud foglalni akkorra. Ok, akkor nézzen 23 péntekre. Na, itt hosszabb hallgatás után bemondta,hogy a legközelebbi időpont ÁPRILIS 28!!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Nem kicsit idegesen mondtam, h Ok, ezzel nem tudok mit csinálni már, akkor ez van, erre foglaljon.
Ezután tiszta ideg voltam már az egésztől, hogy nem tudok hazamenni, hisz hiányzik P, a család, az OTTHONOM, a mindenki. Meg küldetésem is van még otthon... Meg bennem volt az is, hogy jól döntöttem-e, hogy nem indultam el. Nem mintha nem lett volna már mindegy.
D felesége, Pa. nagyon rendes volt, meghívott magukhoz, hogy legalább ne legyek egyedül, illetve ott van a két lányuk is, akikkel lehet foglalkozni/játszani. Az étteremnél, ahol találkoztunk,kb 20 percet bolyongtam a nyamvadt parkolóban, az egyébként is idegbajos állapotommal, szal amikor megérkeztem kicsit kivoltam. Azt hiszem látszott is rajtam, de meg is értették... A kaja nagyon jó volt, tésztát ettem, meg csokoládé szuflét. Ehh, és nem fotóztam le egyiket sem! Bocsi mindenkinek... Az idegességre fogom ezt most... Mivel nem reggeliztem, így az ebéd után azért sokkal jobban lettem, illetve hallgattam a két csajszi angol-magyar csacsogását is. :) Nagyon édes mind a kettő, jól el lehet velük lenni. Nem akarok hülyeséget mondani, de azt hiszem 7 és 5 évesek. Végül elhívtak a fiatalabb előadására is, ahol énekelt, és nagyon jó volt az is. Utána együtt vacsiztuk és jöttem haza. Mindenki nagyon aranyos és igazán jól éreztem magam velük. Köszönet érte!
A végére jön talán a legjobb. D.val ellenőriztettem a járatomat. Muhahaha(ez a gonosz nevetés, illetve most ez kicsit talán kárörvendő). Törölve a New York-Párizs,Párizs-Bp járatom. Juhúúú,legalább jól döntöttem, hiszen nem akartam ki tudja meddig New Yorkban veszegelni. Najó, nem magával a várossal van baj, hanem azzal, hogy mondjuk a reptéren kéne maradni, mivel a reptér közeli összes szálloda tuti fix, hogy fullon van. A másik rossz a bizonytalanság, hogy mennyi ideig kéne ott maradni? Egész jövő héten, akár, v meddig?
A végére a kép a járatokról. A zöld a Miami-New York, a két piros meg a New York-Párizs, Párizs-Budapest járatok. Muhaha



A lényeg, most már talán nem maradok le a Vizcaya múzeumról és kertről... Mivel lesz időm megnézni. Remélem, a nap is kisüt végre és napozni (nem, nem leégni) is tudok megint. Hiszen akkor teljesíteni kell azt is, hogy csokibarnán megyek haza.... Egész múlt hétvégén és hétközben esős, felhős (és fullasztó meleg) volt.
Szóval holnap terv Vizcaya és/vagy ismét az É. család.
Hiányoztok! Bocsi, hogy még várni kell rám, ha lehetne, haza transzportálnám magam... De sajnos ez (sem) így megy.
(Ja, u.i. voltam péntek este futni a parkban. Juhú, már kettőnél tartok. Nem tudom, ez mennyi lehetett távban, de nekem elég volt. :) Valahol el kell kezdeni...)

2010. április 15., csütörtök

Elhalasztott hazaút??

Mivel kitört a Eyjafjalla vulkán Izlandon, így nagyon sok repteret lezártak, járatot töröltek. Ahogy olvastam, az egészségre nem káros hamu tönkreteheti a repülőgépek hajtóművét, így inkább nem kockáztat senki. És mivel olyan magasra felmegy (gondolom ahogy fellövi a vulkán) a hamu, hogy a repülők belerepülhetnek, ezért is zárták le pl a párizsi repteret is. A járat, amivel repülök, ma is indult és azt ellenőriztem le, Canceled (Törölve) az állapota... Éljen. Úgyhogy drukkoljatok, ahogy én is. Haza akarok menni és kész. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem jönnék vissza...
Többet ITT olvashattok esetleg.
Ma nagyjából összepakoltam. Nos, vagy éppenhogy megleszek (repülőn három pulcsiban, két nadrágban :)) vagy pedig éppen nem. Nem hagyok itt egy ajándékot sem és kész. Eszembe sincs! Azt a sok finomságot?! ;) :) Meg az új ruháimat? Naneeem.
Legközelebb rakok fel képeket a mai ebédről,mert nagyon finom volt. És még jól is nézett ki... :) Ja, majd lefényképezem a cipőt is...
Most lefekszem aludni, mert nem bírok reggel felkelni... Jó éjt,illetve Nektek már lassan reggelt!

2010. április 13., kedd

Utolsó vásárlások

Tegnap (hétfőn,04.12) megnéztem a közeli sportboltban,mégis mennyiért lehet cipőt venni,meg bementem a közeli Target-ba (ez olyasmi,mint a spar,de több a ruha,a háztartási cucc,gyerekfelszerelés,kevesebb az élelmiszer). Ahogy beléptem,és megláttam a táskákat,megszólaltak a harangok. A jó harangok. De aztán félreütöttem őket,mert nincs túl sok helyem már a bőröndben... :) Táskát nem vettem végül (okos,okos Zsóka), és más egyebet sem. A sportboltban (otthon Decathlon) végül láttam márkás cipőket,sokkal olcsóbban,mint otthon. 40-50 dollárért is voltak,de azért 100ért is láttam. Azt hiszem, 100 dollár felett nem is igen láttam cipőt. (Nem vásároltam...) Néztem mp3 lejátszót is, hazafelé az útra, azt sem vettem.
Mivel nagyon aggódtam, hogy elférek-e, tartottam egy próba bepakolást. Egyelőre úgy tűnik, menni fog új bőrönd vásárlása nélkül...
Ma, kedden, elég durva napom volt munkában, egyszerűen mindenki velem akart megbeszélni,velem akar egyeztetni,tőlem kérdezett,stb. Kezdődik a 'hisztéria', hogy hazamegyek és nem marad itt senki,akihez fordulhatnak. Azért ez jó érzés is, de a nap végére már elegem volt kicsit. :) 6ig maradtam bent,majd,mivel eldöntöttem végre,mentem a sportboltba futócipőt venni. Egy adidas mellett döntöttem,mert márkásat akartam, aminek otthon is van neve, és végül két adidas közül a drágábbat választottam (2e ft a különbség), mert abban jobb volt járni,kényelmesebb volt. 50$-t fizettem érte. Azért egy adidas-ért szerintem ez nem sok...
Aztán végül le is teszteltem. A cipő remek,ódákat lehetne zengeni, a probléma velem van,meg az igen-igen gyatra állóképességemmel... :\ Nem tudom, hogy időben, távban mennyit futottam,de majd kiköptem a tüdőmet. Végül futottam annyit, mint amennyi a célom volt.
Amikor már a körben visszafelé futottam, végig az járt a fejemben,h fuss,Érte,fuss,magadért,ne állj meg,fuss!!! Ah, ha lehetne, akár a világ végére is elfutnék,ha visszahozhatnám Őt... :'( :'( :'(

2010. április 11., vasárnap

Hétvégék

Most először érzem azt, hogy írnom kéne arról, mi is történik velem. Úgy értem, hova megyek, mit csinálok,stb. Az utóbbi egy hétben nem tűnt fontosnak... De megígértem, hogy folytatom a blog írást, a járkálást.
Hétvégénként délelőtt általában élvezem a semmittevést, illetve beszélek az otthoniakkal. 11 körül,kora délután,mikor már nagyon ég a lábam alatt a talaj, elindulok valahova. Ápr 3.án, szombaton is elindultam,először képregényboltba,amit még zárva találtam, úgyhogy bementem a mellette lévő hm,minek is nevezzem... régi ruhákat és cuccokat áruló boltba. Ez volt az, ahol már a többiekkel is voltam és 60as,70es,80as évekbeli ruhákat és kiegészítőket lehetett kapni. Találtam is ezt-azt. Egy annyira gyönyörű szép pénztárcát is kinéztem,bőrből,csak túl nagy volt,és akkorát én úgysem hordok... De tényleg nagyon szép volt...
Ezután mentem a Vizcaya múzeumhoz és parkhoz, de 15-20 perc parkolóbeli bolyongás után sem találtam parkolóhelyet, úgyhogy felkaptam a vizet és kijöttem. Inkább ücsörögtem kicsit a közeli parkban és nézegettem a kutyákat, illetve az óceánt. Ekkor már kicsit kezdett fájni a fejem, de még tovább mentem a Barns&Nobles könyvesboltba, majd mikor megtaláltam,amit kerestem,már kvzni sem voltam,annyira rámtört a fejfájás. Inkább jöttem vissza és öt óra körül lefeküdtem aludni,annyira nem voltam jól... Mikor felébredtem,már jobb volt,de este már nem mentem sehova. Vasárnap dél körül indultam ide, a medencéhez napozni, sikerült is elölről jól leégni. Amikor visszaértem meg... életem egyik legszörnyűbb napja... De ezt tudjátok... :'(:'(:'( :'(
A hét szomorúan és elég nehezen telt el. Általában időben eljöttem a munkahelyről,mert fáradt és kimerült voltam. Illetve most valahogy nehezebben ment az egész...
Arra rájöttem, hogy nagyon szeretem az itteni szendvicseket, mert nagyon sok minden van benne. A Panera bread nevű helyen ettem a héten egyedül, pulykás bakon-os szenyát, meg hozzá mango smoothie-t(ööö jég+gyümölcs összeturmixolva) és mindkettő nagyon fini volt!





Valamint még a többiekkel voltunk még a kedvenc kubai éttermemben,ami ott van nem messze a cégtől(ahol óriási salit adnak) és taco-t rendeltem. Mellé krumplipürét és cézár salit kértem. Annyit hoztak ki,h esélytelen volt, hogy megegyem.... Nagyon jól nézett ki,és nem volt rossz,de szerintem a husinak kicsit fura íze volt...




Jut eszembe, aki mondta,ne aggódjon,visszamentem és megvettem a fekete-fehér ruhát (a harmadikat),mivel nekem is nagyon tetszett. Az árára rosszul emlékeztem, nem 30,hanem 25 dollár volt...
Pénteken este elmentem a közeli parkba, ahol futni lehetne egy tó körül (ha lenne futócipőm) és felettem szálltak el a repülők a reptér felé menet. Jó nagyok voltak,mert a reptér ugye itt van nem messze... Jó volt nézni,és megvacsoráztam egy nagy fürt szőlővel, meg olvastam. Szombaton elindultam a Bayside Marketplace-re, ami a South Beach(strand,ahol eddig voltunk pl Á.val/voltam) felé menet van. Ez ilyen turistaközpont,ahol van sok üzlet,gagyibbak,pl csúnya, feltűnő és giccses ékszerek,de voltak jobbak is: pl I love Miami pólók, Miami-s felespoharak,miami-s egyebek.
Az elsődleges célom azonban a Hard Rock Café, a küldetés miatt. Meg is találtam,elég könnyen. Mikor megláttam...hát,nem volt könnyű. Mikor bementem,persze először a póló részleghez,hát...az még nehezebb volt. De vettem olyat,amilyet kellett. Feketét, Miami felirattal. Olyat,amilyenben az iwiwes képen volt.... Csak könnyeztem némán a boltban... :(:(:(:( Utána megkértem a boltos csajszit,h fotózzon már le lécci,ha már itt vagyok. A bolt előtt,meg a nagy Hard Rock Café felirat alatt is.
Mivel nem ebédeltem,így bementem az étterem részbe egy ebédre. Strawberry smoothie-t ittam (eper+pina coloda+nemtommi+jég),nyami volt. Majd egy szenyát kértem,amiben volt, sali+bacon(vmi erősebb fűszerrel)+avocado+grillcsirke+paradicsom+sali+majonéz. Akkora volt,h be sem fért a kicsi számba... Ezután még volt hely egy kis desszertre,úgyhogy a csoki mousse-t választottam, ami ilyen csokihab szerű valami volt. Nyammi.






Befizettem egy hajóútra, ahol megmutatták néhány híres ember házát. Miami-ban rengeteg sziget van, és sok híres embernek van ott háza, soksok millió dollárért... Azt hiszem a legdrágább 100 millió dollár.... Az utazás jó volt,bár eléggé fújt a szél,és felhős volt az ég (= nem égtem le újra :) :( ),de azért az eső nem esett,szerencsére. Majd feltöltöm a képeket,de azért néhány előlegben.






Egyelőre ennyi, igazából voltak szép házak,de azért mást is fotóztam... :) Majd feltöltöm.
Vasárnap elég későn indultam el, méghozzá egy friss ismerőssel taliztam, akivel akkor ismerkedtem meg, mikor legutóbb New Yorkban vártam a repülőgépet és számot cseréltünk. ELmentem egész északra Fort Lauderdale-be a tengerpartra, ahol taliztunk. Korábban odaértem, mint amennyire terveztük,mondván,hogy majd körülnézek a parton,napozok,olvasok kicsit. Aha,naná. Napoztam - volna - ha nem lett volna vihar... De az volt. Úgyhogy beültem egy helyre olvasni. Majd inkább egy mall-ban(bevásárlóközpont) taliztunk. Ittunk egy kv-t, és beszélgettünk. Mivel vasárnap van, így 6kor az összes üzlet bezárt,így átmentünk szembe,egy könyvesboltba (ahh,bűnös,vettem két újabb könyvet...) és ott folytattuk. Észre sem vettük,és már 8 óra lett. Úgyhogy mondtam,hogy jöjjünk,mert elég késő volt már így.
Ennyi volt a vasárnap. Holnap kezdődik egy új hét,az utolsó a Miami 2 időszakban... Egy hét és már otthon leszeeeek!

2010. április 9., péntek

Búcsú

Az ágyamon fekszem és emlékezem. Rád,kedves Nonó. Azért van mire, hisz 27 év alatt csak összegyűlik valami közös múlt,nem? Pótanyud (anya) mesélte, hogy akkor találkoztunk először, amikor egy hónapos voltam...
Sokszor eszembe jut, mikor mentünk bulizni a Révaiba. Hu, tizen valamennyi éve lehet már... Tudod, a pincés rock bulikra gondolok. Mekkorákat táncoltunk ott! Én soha nem tudtam,milyen szám megy éppen,de téged bármikor kérdezhettelek, tudtál válaszolni. Mondjuk ez általában így volt, mert te voltál a legműveltebb,legolvasottabb barátom, akit ismertem.
Nézegetem a képeket rólad, amit találok a neten, persze a legjobban fb-s tetszik,amit körülbelül két hete töltöttél fel, hisz sugárzóan szép(ek) vagy(tok) rajta (a pároddal). Mondtad is a megjegyzésemre, hogy nagyon-nagyon elégedett és boldog voltál.
Emlékezem. Ha nem jut eszembe valami Rólad, lelkiismeretfurdalásom támad. De majd,ha otthon leszek, leülök majd a családoddal meg az enyémmel, hogy közösen elevenítsük fel az emlékeket.
Ki sem tudom fejezni, mennyire fáj, hogy elmentél és hogy mennyire fogsz hiányozni!!! Az, hogy nem lehetek ott személyesen, hogy elbúcsúzzam tőled, igazán elkeserít és majd beleőrülök a szomorúságba.
Azonban, kedves "főnixmadár", itt vagyok, a világ másik végén, messze Tőled. Ez ellen akárhogy tiltakozok, már nem lehet megváltoztatni. Ezért inkább úgy teszek, ahogy te írtad: "...Mert csak egy életünk van, és azt éljük úgy, hogy ne hagyjunk ki semmit, amit megbánnánk, ha kimaradna." Vagyis még küldetésem van itt. Meg sok dolgom. Például el kell mennem a Hard Rock Café-ba pólót szerezni! Emlékszel? Te kértél tőlem egy fekete Miami-sat! Emellett még sok szép helyet is látnom kell, ne hagyjak ki semmit, majd később leírjam a blogba a tapasztalataimat a családomnak, barátaimnak. De azt hiszem, leginkább... Neked.
Legutóbb a Kicsit szomorkás a hangulatom bejegyzéshez azt írtad vigasztalásként "Szejeti,szejeti". Az én üzenetem most egyben búcsú is: "Szejeti,szejeti",soha nem felejtelek el!